Napsütés, levegő, tápanyagok és víz - leegyszerűsítve ezek a faktorok befolyásolják, hogy növényeink mennyire érzik jól magukat. Ha bármelyik összetevőnél probléma van, azt sajnos a növényeink egészsége fogja megszenvedni. Szerencsére ezek közül az egyik elem viszonylag könnyen kezelhető: a víz.

Az utóbbi évek egyre szélsőségesebb időjárása – hosszan tartó aszályok, forró nyári hetek – nem csak a mezőgazdaságban okoz nehézségeket,  a kertek fenntarthatóságát is próbára teszi. A víz egyre értékesebb erőforrás, a csapadék mennyisége pedig ritkán érkezik akkor és olyan mennyiségben, ahogyan növényeinknek optimális lenne.

A szép kerthez és egészséges növényekhez az öntözés esetében is a megfelelő időzítés, jól alkalmazott módszerek és az okosan kiválasztott eszközök használata a kulcs. Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan öntözheted kertedet úgy, hogy közben vizet, energiát és pénzt is megtakarítasz – mindezt anélkül, hogy növényeid bármiben is hiányt szenvednének.

A gazdaságos öntözés egyik alapja a talaj típusának ismerete. A különböző talajok eltérően viselkednek a vízmegkötés és leadás szempontjából. A homokos talaj például gyorsan átereszti a vizet, ezért gyakrabban, de kisebb adagokban érdemes öntözni. Az agyagos talaj ezzel szemben hosszabban megtartja a nedvességet, viszont hajlamos a tömörödésre, így ügyelni kell arra, hogy a víz ne álljon meg a felszínen. Ezek keveréke az egyik legideálisabb, mivel jól szellőzik és megtartja a vizet is – ilyen esetben lehet a leghatékonyabban beállítani az öntözés ütemezését.

Nemcsak a talaj, hanem az öntözni kívánt növények vízigénye is alapvetően meghatározza az öntözési stratégiát. A gyep például sekély gyökerű és nagy párologtató felülettel bír, így rendszeres, mélyre hatoló öntözést igényel – különösen a nyári melegben. A zöldségnövények, mint a paradicsom, paprika vagy uborka, a növekedési időszakban szinte naponta igénylik a vizet, de fontos, hogy a gyökérzónát is célzottan öntözzük. Az évelő növények – például levendula, díszfüvek vagy árnyékliliom – már sokkal ellenállóbbak, különösen, ha jól megválasztott fajtákat ültetünk, ezeknek gyakran elég a heti egyszeri, alapos öntözés is, főleg, ha talajtakarást is alkalmazunk. A kert tervezésénél érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe venni, hiszen sokat spórolhatunk a vízszámlán, ha szárazságtűrő növényeket részesítünk előnyben.

Végül pedig érdemes a növény fejlődési szakaszait is figyelembe venni: a fiatalabb növények (pl. frissen ültetett csemeték, palánták) vízigénye jóval magasabb, mint a már beállt, kifejlett növényeké, és sokkal rosszabbul tolerálják a vízhiányt.

A gazdaságos öntözés egyik legegyszerűbb, mégis sokszor figyelmen kívül hagyott eleme az időzítés. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor juttatjuk ki a vizet a növényeinkhez: ugyanaz a vízmennyiség más-más időpontokban öntözve lehet hatékony vagy pazarló, sőt akár káros is.

 A reggeli órákban végzett öntözés a leghatékonyabb, mert ekkor a hőmérséklet még viszonylag alacsony, a párolgási veszteség minimális, és a növényeknek van idejük felvenni a szükséges nedvességet, mielőtt igazán melegre fordul az idő.

A déli, tűző napsütésben való öntözés mindenképp kerülendő, ezzel többet árthatunk, mint használunk. Ilyenkor a víz gyorsan elpárolog, még mielőtt a gyökerekhez érne, és a vízcseppek nagyító lencseként felerősítik a sugárzást, ami napégést okozhat bizonyos érzékenyebb növényfajoknál. Ez nem csupán esztétikai probléma, hanem a növény egészségi állapotát is rontja.

Az esti öntözés bár elsőre logikusnak tűnhet, hosszú távon mégsem ajánlott. A lehűlő esti levegő és a nedves környezet együtt kedvez a kártevőknek és betegségeknek. Ha este locsolunk, a növények levelei gyakran nedvesek maradnak éjszakára, ami kedvez a gombás fertőzéseknek és rothadásos betegségeknek.

Az egyik legkézenfekvőbb, mégis leghatékonyabb módszer, amivel az öntözést gazdaságosabbá teheted az esővíz gyűjtése. Nem csupán a vízszámlát csökkentheted ily módon, hanem még a környezetednek és növényeidnek is kedvezel vele, ha nem csapvizet használsz. 

A növények kifejezetten kedvelik az esővizet, mivel pH-értéke semlegeshez közeli (tehát lágyabb, mint a csapvíz), és hőmérséklete is ideális számukra, nem sokkolja a gyökereket a túl hideg víz.

Már egy kisebb tetőfelületről is jelentős mennyiségű vizet gyűjthetünk. Átlagos éves csapadékmennyiséggel számolva egy 40-50 négyzetméteres felületről havi szinten akár 1000 liter vizet is nyerhetsz. Ezt a mennyiséget a locsolás mellett tisztításra vagy akár kerti tavak utántöltésére is felhasználhatók.

Cikkünkben részletesebben foglalkozunk az esővízgyűjtéssel, a hozzá kapcsolódó eszközökkel, szabályozással és az esővízgyűjtő rendszer karbantartásával. Ha bővebben érdekel a téma, olvasd el ezt is!

A gazdaságos öntözés egyik kulcsa, hogy csak oda és annyi vizet juttassunk, amennyire szükség van. Ebben verhetetlenek a csepegtető rendszerek, amelyek lassan, egyenletesen adják le a vizet közvetlenül a növények gyökeréhez. A legjobb megoldás zöldségágyásokhoz, gyümölcsfákhoz, sövényekhez, ahol fontos a pontos vízellátás, és szeretnénk elkerülni a víz levelekre jutását. Akár vízgyűjtőre csatlakoztatva gravitációs öntözéssel is kombinálhatjuk csepegtető rendszerünket. 

Bizonyos esetekben a felületi locsolás is indokolt lehet – például gyep, frissen vetett fűmag vagy virágágyások esetén, ahol a teljes talajfelszín nedvesítése elengedhetetlen. Sokan a kézi szórófejes locsolást kedvelik a legjobban, mert ez egyfajta kikapcsolódást jelent számukra, és így jobban követhető, hogy melyik területre mennyi víz jutott. Akinek nincs kedve, ideje az öntözéssel foglalkozni, automatizálhatja is a feladatot hagyományos billenő, pulzáló, vagy forgó öntözővel, melyeket időzítőre is lehet kapcsolni.

Bármelyik módszert választjuk, a legfontosabb, hogy a kert igényeihez igazítsuk az öntözést – így nemcsak időt, de hosszú távon jelentős mennyiségű vizet is megtakaríthatunk.

A megfelelő időpontban, a talajtípushoz és növényeinkhez igazodó öntözéssel máris rengeteget tettünk a takarékosságért és növényeink egészségéért, de még ezen felül is vannak olyan bevált praktikák, amikkel lassíthatjuk a párolgást és javíthatjuk a talaj vízmegtartó képességét. 

Az egyik legjobb ilyen technika a talajtakarás, vagyis mulcsozás, amely hűvösen tartja a talajt,  jelentősen csökkenti a párolgást, és még a gyomnövekedést is mérsékli. Fakéreggel, szalmával is hatékonyan védhetjük a talajfelszínt, cserepes növényeink földjét pedig agyaggranulátummal, ültetőgranulátummal takarhatjuk, így kevesebb öntözésre lesz szükség.

A talaj vízmegtartó képességét tovább fokozhatjuk speciális talajadalékokkal. Ilyen például a zeolit, amely segít a nedvesség és a tápanyagok megkötésében, vagy a hidrogranulátumok, amelyek vizet tárolnak, majd fokozatosan adják le a növények gyökérzónájában. Ezek különösen hasznosak balkonládákban, konténeres növényeknél vagy olyan területeken, ahol ritkábban tudunk locsolni.

Cikkünkben részletesebben bemutatjuk a mulcsolás előnyeit, a különféle mulcsanyagok típusait és felhasználását, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a helyes alkalmazáshoz. Ha érdekel a mulcsolás, olvass tovább!